A stílus ismertetése
A Jazztánc az Amerikai Egyesült Államokból, New Orleans-ból származik, az afro-amerikaik kongó-táncából alakult ki, az 1900-as évektől kezdve a jazz zenével együtt fejlődött. Jellegzetessége az izolációs technikákkal létrehozott mozgás, vagyis az egyes testrészek egymástól függetlenül mozgatása, a lendületes, szenvedélyes forgások és ugrások. A Jazztánc szabadságot, improvizációs lehetőséget ad a táncosnak, a saját személyiségének megfelelően, mozdulatain keresztül fejezheti ki önmagát.
Tánc technikailag majdnem ugyan az, mint a kortárs tánc. Ide sorolandó az Art Jazz technikára épülő koreográfiák. A lírai táncban egy vagy több ember (lírai én) szólal meg közvetlen formában, általában egyes szám első személyben. Ilyenkor nem feltétlenül az eredeti zene mondanivalója szólal meg, mivel a "lírai én" egy fikció. A koreográfia tárgya a táncos saját belső világa, azaz érzelmeit, hangulatait, élményeit, gondolatait, tapasztalatait tárja fel. Az ábrázolás középpontjában tehát a lírikus énje, önmaga, személyisége áll (a „költői én”). Ezért a lírai táncokban az alkotó megnyilatkozása közvetlenebb, személyesebb (szubjektívebb), mint a sokszereplős művekben, az előadó erősíti, hogy milyen személyes indulatokat, egyéni véleményeket táplál az általa ábrázolt világ dolgaival kapcsolatban. A lírai művek alapvetően, de nem kizárólagosan leíró formában íródnak. A tartalmi elemek mellett a lírai táncban különösen fontosak a szerkezeti megoldások, a kifejezőeszközök, a stíluselemek, a költői képek, alakzatok, a zeneiség eszközei.
